Elveszve...

Elveszve


Tönkretettem életem,
s most oly sok évesen,
itt állok a semmi közepén!

Hitehagyott lelkemben,
búval dacos szívemben,
haldoklik a remény.

Fekete nap, hol a fény?
Börtönömmé vált erény!
Keserű álom, halálom…

Tátongó száj, szakadék,
hív a mélység, zuhannék!
Elkapsz Isten? Kivárom!

Testemnek szenvedése,
egy ugrás, aztán vége!
Húsom vérre szomjazik.

Közel a föld, a csattanás,
kőszívemnek hasadás,
s én, kiengedem foglyait!

Szárnyra kapva, mint a madár,
terhét veszte hol a határ?
Az ürességbe repülők!

Ti ott álltok majd szabadon,
a halálos ágyamon,
szerettek, s gyűlöltök!

Et.