Egyszer volt egy szegény ember, annak három fia, azoknak meg három házsártos felesége. Tudom, hogy hosszú címe, de nagymamám azt mondta, hogy inkább legyen hosszú a cím, mint lelógó a cicim. Ezért most maradjon ez a címe.
Egy napon felkerekedett a legnagyobbik testvér szerencsét próbálni: Mert ki korán kel, az estére nagyon álmos lesz! Találkozott egy öreg mesterrel, kinél kitanulta az asztalos mesterséget. Egy évig dolgozott keményen és fizetségül megkapta a konyhaasztalt. Nem sopánkodott, mert tudta: Jobb, ha ma egy veréb, mintha holnap egy túzok tojna le. Haza is vitte az asztalt dagadt feleségének. Terülj, terülj asszonykám, mondta 120 kilós hitvesének, de az asztal nem működött. Éktelen haragra gyúlt az asszony, de hamar leégett. Később magába füstölgött. A kivonuló tűzoltók már csak a hűlt heréjét találták.
Felkerekedett hát a középső fiú, aki egy esztendő múltával egy bálám szamárral tért vissza. Otthon aztán kimondta a varázsigét: Mutasd az aranyeredet csacsikám! De nem történt semmi, illetve ami történt azt fel kellet takarítani. Inkább egy Lada Szamarát hoztál volna rivallt rá a felesége, két pofon kíséretében. Pedig tudhatta volna: Nem minden arany, amit az arabok adnak a váci utcában!
Elindul hát a legkisebb fiú, s esztendő teltével egy csodabotocskát vihetett haza. Apja rögtön tudta, mikor meglátta: A vak nem esik messze a botjától! Otthon aztán a bunkócska te drága varázsige segítségével, úgy eltángálta a feleségét, hogy az arról kódult. Erről meg egy román koldult, de azzal most nem törődött. Testvére látva a csodát, megkérte, adja már kölcsön neki is a botocskát, hiszen az asszony verve jó. Az asszony után adott a szamárnak is. Na az asztalnak se kellett több, látva a szamár véres hurkáit rögtön tudta mi a dolga. Lett is olyan dínom-dánom, étel-ital dögivel. Szegények voltak, de most rájuk mosolygott a szerencse. Mindhárman vállalkozásba fogtak.
A legnagyobb testvér, az asztallal egy frankó éttermet nyitott, a középső aranyműves lett, míg a legkisebb a botocskával egy jól menő szadó-mazó klub vezetője lett. Feleségüktől elváltak, apjukat egy szociális otthonba dugták és máig is élnek, míg le nem tartoztatta őket az adóhivatal.
Et.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése