Vers: Por és hamu

Por és hamu

Hol vagy te, szerencse?
Bús szívem hol keresse
a fényt. A reményt.

Hol vagy te, szeretet
boldogságom egy szeletet
ha kér! Szánd a szegényt!

Büszkeség, vad erő,
szenvedélyes szerető
a kéj! Oly kemény!

Elveszett vagy csak vár?
Ködbe veszett homály
a lét! Adom a szerényt!

Ne küzdj, arcod a porban
bitang, ki néz csillagokba!
Vég! Feladtam rég!

Mert, hol vagy te, áhítat,
mely lényemig átitat?
Tény. Játszom a szegényt.

Hol vagy te, ki vagyok én!
Hány csapás a vég?
Hét? Öld e teremtményt!

Mert belülről kitörnie,
vulkán lelkem küzdene
még! Ha Isten adna célt!

Hogy szárnyaljak fenn
a csillagporba fürödve,
én! Érted s magamért!

Et.