Téli sóhaj
Miért hagytál el engem
oly hirtelen és fájón?
Egyetlenegy szerelmem,
ezen a kis világon!
Már nem keltesz reggelente
puha meleg kezeddel.
Bár epekedve várom
mosolyogj a szemeddel!
Testemen, mint egy prédán
összevesznek a szelek!
Nem vigyázol már én rám!
elveszejt a hideg!
Botorkálok a sötétben,
szerelmünkért kiáltok
De a téli hidegben,
megfagynak a hangok!
Oly keveset látlak,
ködös már a jövő.
Forró csókod jégcsap,
miért vagy hitszegő?
Ó te Nap, ha rám nézel,
sárga fénnyel megigézel!
Kérdem, minek vagyok én?
Ha meleged a másik féltekén?
Száz éve bolondítasz,
évente egyszer elhagysz!
S én tavasszal megbocsátok,
neked adva e fél világot.
Et.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése