Csordultig telt szívemben...
Csordultig telt szívemben
emlékek ki-be járnak,
búcsúznék én tőlük,
de még nagyon fájnak.
A múlt lassan tovaszáll,
a markában tartva,
életem tovább élem,
de meg vagyok halva.
Keresem a boldogságom,
az idő foglya vagyok,
kiutat nem találva,
a lelkemből is adok.
Kérők jönnek sorra mennek,
vigaszom a magány,
pedig a bús szívem
nem is az én hibám!
Egy szép napon álmaimból,
felébredek végül,
aki akkor mellettem lesz
kitéphet tövestül.
Elültethet, mint egy virág
szárba szökken a boldogság,
nő csak nő majd fel az égig,
szerelem az öröklétig.
Et.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése