Utunk...
Hajunk tépjük két marokkal
Lelkünk telve égő gonddal
Lyukas tüdőnk mocskos porral
Szívünk sajgó fájdalommal
Csúfos rettegés borzadály
Életünk véres akadály
Bennünk reszket csörög a csont
S a félelem vitorlát bont
De egyszer kopasszá lesznek a fejek
S koszos hamuvá égnek a lelkek
S mikor tüdőnk porát lopva
Rászórjuk az izzó parázsra
Csörtetve beszállunk a hajóba.
A reszkető félelemre tiporva
Áttörjük a véres akadályt
S győzelemre visszük a halált.
Et.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése