Rémálom

Rémálom

Nyugtalan fekszem ágyamon,
kerget engem egy rémálom.
Szörnyű kép mit szemem lát,
halálfényű borzadályt!

Éj sötétje fölöttem.
Furcsa zajok mögöttem.
Elfogott a rémület:
jaj istenem mit tegyek!

Felgyorsítom lépteim,
megszorítom az ökleim.
Szörnyűség jön utánam,
Élethalál a futásban.

Fél ájultan zihálok,
Segítségért kiáltok!
Kezében fegyvert hordoz.
Szörnyűséget ordítoz.

Megbotlok egy halottban.
Vér fröccsen az arcomba.
Elbújnék, de jön a vész
Rám ordít: te még élsz?

Szembenézek utoljára
de magamnak vagyok a halála!
Erőm már nincs, elhagyott,
Szívem harca elfogyott.

Nincsen hova elfutni,
magam elől elbújni.
Megtalált egy célkereszt,
megbilincselt, s nem ereszt.

Hirtelen megnyugszom!
Izzadt csepp a homlokon.
Kísér engem a hallgatás.
Anyám örül, segített a simogatás!!

Csak azt nem érti, mi volt az a hang:
Mi volt az a gépfegyver ropogás!??
... És én alszom, alszom már
Eljött értem a halál....

Et.