2010. április 14., szerda

POLITIKAI NÉPMESE: Hamupipőke


Kedves gyerekek. "Tuggyátook, most a ti műsorotyok követykezity." Azt nem tudom, miért kell veletek ilyen hülyén beszélni, de hát bizonyára így szeretitek.

Egyszer volt hol nem volt egyszer egy egyszeregy, meg egy grófné, akinek volt két szép lánya, akik naphosszat járták a birodalmi állásközvetítőket, de számukra megfelelő munkát nem találtak. Irigyek is voltak ezért mostohatestvérükre, aki lencseválogató kisiparosként fontos beosztásban dolgozott a háznál. Mivel az állásközvetítőkkel nem volt szerencséjük a munkanélküli rongyrázók bálján próbáltak szerencsét. A kis hamupempőcske azonban nem kapott meghívót.

A bált a főherceg nyitotta meg. Minden közéleti személyiség ott volt aki számított. Még akkor is, ha a számításaik nem is mindig váltak be. Senki nem hozott ajándékot. Mert mindenki tudta, hogy volt egy nagy bajuszú ember, szakálla volt kender, aki már egyszer ráfázott a csomagjaival, másodjára meg az MDF-el!

Hamupumpácska ez idő alatt, már az éves exportmennyiséget is szétválogatta a lencséből. Egyszer csak csöngött a telefon. Hamupupocska felvette a kagylót, de csak furcsa zörejeket és egy lihegős hangot hallott. -BUNKÓ, ordította a telefonba és már le akarta csapni a kagylót, mikor az előbbi hang alacsony gazdája ujjongva tudatta vele, NYERT !!! A heti hamisbankó sorsoláson nyert egy ingyenjegyet a farsangi bálra, topánkával és konfekciós báli ruhával együtt.

Hamupatácska egy fertály óla alatt a bál kapujában tolongott. Ahogy belépett a terembe, megállt a lélegzet is. Öt perc elteltével többen ájultan estek össze. A szerencsésebbek vettek közben levegőt. A hamarosan leváltásra kerülő, Nagy Dumanszki fővárosi főherceg rápillantott, és már nyúlt is utána, de mielőtt a herceg megfoghatta volna, mint zokni árust az aluljáróban, vagy a BKV-s szakértők tiszteletdíját, már árkon-bokron túl járt. Hamupatácska Annyira rohant, hogy észre se vette, hogy az egyik topánkája leesett a lábáról. A herceg felvette a kezébe és már tudta, olyan lányt kell keresnie, akinek izzad a lába. Bár nagyon vigyázott nehogy belülről is megfogja a cipőt, hisz az esti reklámokból tudta, hogy a hüvelygomba után a lábgomba is nagyon veszélyes.

A herceg végigszagolta az összes cipőt, topánt, papucsot, de a lányt csak nem találta. Begyűjtötte a tilosban parkoló kerékbilincses hintókat, megvétózta a budai kutyavásárt, riogatott egy kicsit a JOBBIK-al, majd adott egyet a balossal, de a lány csak nem került elő. Kereste, kereste, talán még ma is keresné, ha eszébe nem jutott volna, mi van ha mossa a lábát. Így aztán kénytelen volt rápróbálni az elvesztett topánt minden lányra, asszonyra és fehérnépre, aki a birodalomban lakott. Jött is mindenki, lábat a topánba dugni, de a lábukon csak klafogott a cúgos cipő.

Már nem maradt senki, aki fel nem próbálta volna, pedig még a Palack SZELLEMP-be is bekukkantott. Igaz, amikor a palackból hirtelen kiugrott egy Dzsin és rávette, hogy közös listát állítson nagy bajuszossal, azt gondolta megcsinálhatja a szerencséjét. De sajnos az IDE FIDESZ már nem löttyedt a narancsom, azaz a vezér Viktor fon Orbavágóval az élükön meghódították az SZIDSZ maradék bástyáit is. Már-már teljesen feladta és ha nem figyel még azt is bevallotta volna, hogy a BKV igazgatóinak utasításokat adott, mikor ismerős szagokat érzett főúri orra. Hátul a konyhában egy nagy halom lencse alól kilátszott két sonka, amely lábformára emlékeztetett. Pontosan illet rá a topán. Meglátni hamupumpácska szétterülő testét, hatalmas lábait kivetni a súlyadót csak egy pillanat műve volt. Mert az aztán végkép nem lehet, hogy ennyi elvonás és adó mellett, még nagy lábon tud élni valaki az Ő udvarában. Másnap aztán nagy lakodalmat csaptak. A főherceg elvette Hamudagadtka nővérét és máig is élnének az adófizetők pénzéből, ha nem lett volna a 2010-es választás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése